Kalandos út

Mivel annyian szerettétek volna hallani ideutam kalandos történetét, ezért úgy döntöttem, hogy erről írok.
Budapest és Hong Kong között nincsen direkt járat, ezért Helsinkin keresztül utaztam idáig. Az első, kb. 3 órás út alatt semmit nem éreztem, az átszállás is simán sikerült. Ám amikor a gép Helsinkiben felszállt a 11 óás útra, rögtön nagy turbulenciába kerültünk, s a gép rázkódni kezdett. Ijedten pillantottunk egymásra a közelben ülő és nagyon aggódó kínai bácsival, aki annyira meg volt lepődve, hogy egyedül utazom, hogy percenként segített mindenben. Nem sokkal később hirtelen rámtört a hányinger, izzadni kezdtem és a végtagjaim maguktól rázkódtak (nem egyszerű remegés volt, mert nem tudtam kontrollálni). Egy jó órán keresztül tűrtem, s bevettem gyógyszert is, ám az sem hatott. Jeleztem a készséges légiutaskísérőknek, akik "hányószsákkal" láttak el, majd fél órával később átkísértek a business classra, ahol senki nem ült. Ezek után megpróbáltam aludni, s ez valamennyire sikerült is, ám óránként felébredtem arra, hogy a gyomrom mennyire kavarog. Gusztusom semmire sem volt, egyedül a "kibuborékoztatott" Fantát bírtam lenyelni. Leszállás előtt 2 órával, amikor már nem tudtam aludni gyakran meglátogattak a dolgozók, mivel addigra sem lettem jobban. Ekkor meghallottam a hangosbemondón, hogy "Kérjük maradjanak csöndben, mert az egyik utas, rosszul érzi magát.", melynek nem volt nagy hatása, ám láthatóan rólam beszéltek. Ezután újabb bejelentés következett, miszerint  "Egyik utasunk beteg, ha tartózkodik orvos a fedélzeten, kérjük jelentkezzen.", persze angolul. Orvos nem jelentkezett, s rosszabbul is éreztem magam, ezért a legtapasztaltabb és legöregebb stuardess a fejemre húzott egy oxigénmaszkot, melytől nem hogy jobban, hanem rosszabbul kaptam levegőt. (Náthás és lázas is voltam.....) Szerencsére addigra már készülődtünk a leszálláshoz, s a légiutaskísérők, még azt is elintézték, hogy soha ne legyek egyedül és felváltva vigyáztak rám. Sajnos beszélgetni nem tudtam velük, mert ha oldalra néztem, ismét hányingerem lett. A leszállás jól sikerült, s amint kiléptem a repülőről jól éreztem magam.
Nem tudom, hogy mi lehetett oka a rosszullétnek (talán az aznapi felvételi), mert előtte soha nem voltam rosszul, de senkinek nem kívánom ezt az "élményt", mert szívesebben utaztam volna a sima ülésen, egészségesen, mint így.

foto:google

Másrészt remélem, hogy a holnapi utam nem fog hasonlítani erre, s jót aludhatok. Ezen kívűl köszönöm a FinnAir-nek a segítséget!!!